Lépj túl a diagnózis tagadásán

Van, amikor kényelmesebbnek tűnnek a jól hangzó, megoldást ígérő alternatív módszerek a valóságnál. Ha elfogadod a helyzetet, akkor az alternatív módszerek is hatékonyak lesznek

Amikor kényelmesebbnek tűnnek a jól hangzó megoldást ígérő módszerek a valóságnál: Így lépj túl a diagnózis tagadásán

Ha felnőttként elkezdenek megtalálni olyan tartalmak, amik magyarázatot adnak arra, miért tapasztalsz kihívásokat az életed bizonyos területein, hirtelen összeállhat a kép: jó eséllyel a mindennapi nehézségeid hátterében egy eltérő idegrendszeri működés – többnyire autizmus vagy ADHD – állhat. A hivatalos diagnózis megszerzése sokszor rögös út (és sokak számára mellőzhető lépés), hiszen az állami ellátásra jelenleg hozzávetőleg három év a várakozási idő, a magánrendelések díjai pedig nagyjából 200 ezer forint körül kezdődnek (tájékoztató adatok a cikk írásakor, 2025 tavaszán).

Vannak, akik ilyenkor hatalmas megkönnyebbülést éreznek. Végre magyarázatot találnak a tapasztalataikra, és így már célzottan rátalálnak a saját megoldásaikra. Ezek a megoldások az esetek nagy részében gyógyszerek helyett sokkal inkább különféle életmódot, napi rutint érintő technikák. Mások számára ugyanez a felismerés a szégyen és a bélyeg érzését hozza el, ők tovább keresgélnek más irányba, kerülik a témát, így az útjuk még göröngyösebbé válik. Ebben a cikkben ez utóbbi jelenséget, az általam „diagnózis tagadásának” nevezett mintázatot (angolul: Diagnosis Denial) mutatom meg.

A hárításnak két fő arca van: a menekülő és az elkerülő.

Az előbbi esetében az egó úgy próbál menekülni a helyzettől, hogy többféle kiutat keres, a problémákat elbagatellizálja és/vagy normalizálja. Az egyik tipikus mondat, hogy „Mindenkinek vannak autisztikus vonásai.” Ez az állítás tulajdonképpen részben fedi a valóságot, hiszen egyes jelenségek neurotipikus embereknél is megjelennek. A valódi különbség az intenzitásban és a funkcióromlásban rejlik – abban, ahogyan mindez a mindennapi életet és a párkapcsolatot megnehezíti.

Az utóbbi esetben alternatív magyarázatokat találnak maguknak a neurológiai sajátosságok elfogadása helyett. Amikor felmerül valamilyen neurodivergencia gyanúja, az érintettek hajlamosak a nehézségeiket valami egészen másnak tulajdonítani, mint a nehéz gyermekkor, a sajátos személyiségjegyek, vagy éppen a csillagjegyek. Ezek a magyarázatok kényelmes menedéket nyújtanak, ugyanakkor elzárják az utat a valódi támogatás elől, amely jelentősen növelné a többi, már elfogadott és alkalmazott módszer hatékonyságát.

Félelem a „hibásság” bélyegétől

A háttérben nagyon mélyen a patologizálástól való félelem húzódik meg. Az érintettek tartanak attól, hogy a diagnózissal rásütik a bélyeget: ők „betegek” vagy „hibásak”.

Éppen ezért kulcsfontosságú tisztázni: a neurodivergencia egy teljesen érvényes, az átlagostól eltérő idegrendszeri működés. Úgy képzeld el, mint amikor egy balkezes ember próbál érvényesülni egy olyan világban, amelyet teljes egészében a jobbkezesek számára optimalizáltak.

Miért hordoz veszélyeket a tagadás?

Amíg egy neurodivergens személy a tagadás állapotában marad, könnyen elakad a számára kevésbé hatékony módszerek sűrűjében. Olyan álmegoldásokat talál, amelyekkel csupán kis mértékben alakítja, vagy egyenesen konzerválja a jelenlegi állapotát, miközben a környezete, a családja és a kapcsolatai is viselik ennek a terhét.

A valódi fejlődés a megértéssel kezdődik. Ha felmerül benned a gyanú, keress olyan szakembert, aki neuro-alapon közelíti meg a kihívásaidat! Egy felkészült segítő – akár hipno-coach, akár pszichológus, akár más szakember – széles eszköztárral, többféle módszerrel dolgozik, és bátran továbbirányít, ha a te egyedi utad úgy kívánja.

Látogass el a https://neurokor.hipno-coach.hu/ oldalra, és fedezd fel, hogyan tudjuk együtt, értő figyelemmel feltérképezni a benned rejlő erőforrásokat! Hamarosan indulnak Győrben csoportok neurodivergens embereknek és családtagoknak.